Meir Schneider vakon született (szürkehályoggal és zöldhályoggal) és 67 %-os látásteljesítményt ért el öngyógyítás útján.

17 évesen talált rá Dr. Bates látástréningjére, amelynek gyakorlásával óriási látásjavulást ért el.

Később a Bates módszert (tenyerezés, napoztatás, olvasógyakorlatok, vizualizáció) kiegészítette masszírozással, idegrendszerre ható gyakorlatokkal.

A látásgyakorlatok elvégzésével és a helyes nézési szokások kifejlesztésével a rossz látást javítani lehet. A szem romlási folyamata visszafordítható. A stressz, a megerőltetés és egyéb folyamatok káros hatása kiküszöbölhető.

Idegrendszer

Az idegrendszer a test kommunikációs rendszere. Bármi, ami a testben történik, azért megy végbe, mert az idegeken keresztül az információ eljut az agyba és kiindul onnan. Bármi, amit érzünk, tudunk, amit csinálunk, az idegrendszer és a test közötti együttműködés miatt lehetséges.

A szimpatikus idegrendszer főleg a veszélyhelyzetek ellenőrzését végzi, míg a paraszimpatikus az ellazulást és az emésztést.  Az érzelmek és a test között a szimpatikus idegrendszer tartja fenn a kapcsolatot. A szimpatikus idegrendszer a haragra, a félelemre és az idegességre válaszol. A legtöbb állandó vagy visszatérő feszültség a szimpatikus idegrendszer túlműködésében gyökerezik. A stresszmentes időszakban a paraszimpatikus rendszer az aktívabb.

A szimpatikus idegrendszer felgyorsítja a légzést, a paraszimpatikus pedig lelassítja. Ha tudatosan lelassítjuk és elmélyítjük légzésünket, akkor az egész vegetatív idegrendszer megnyugszik.

Amikor a központi idegrendszeren dolgozunk, akkor újraalkotjuk a legősibb forrásból származó funkciókat, amelyek révén élünk és működünk. A járásunk megváltoztatásához nemcsak a lábainkon kell dolgoznunk, hanem azokon az idegeken is, melyek kiszolgálják a lábat.

A legnehezebb azt megváltoztatni, amit gyakran, és szokásszerűen csinálunk. Néha teljesen újat kell megtanítani először. Hisszük, hogy új idegpályákat lehet bejáratni és olyan képességeket a felszínre hozni, amelyek talán minden emberben ott szunnyadnak.

A tanulással és a változásokkal szembeni érzelmi ellenállás legerősebben a látás fejlesztése terén tapasztalható. Itt három dolog segíthet. Az első, hogy megtörjük a régi mintákat és a feladatot teljesen új módon visszük véghez. A második a fizikai ellazulás, mely felkészíti a környezetet a mentális és érzelmi változásra. A harmadik lehetőséggel magán az érzelmi problémán dolgozunk terápia, lelki gyakorlatok és párbeszéd segítségével.

Látás

A szemet ugyanúgy éri a stressz, mint a test bármely más részét. Nem minden stressz eredete fizikai. Sok cselekvésünket és reakciónkat mentális képek vezérlik. Memóriánk nagy része mentális képekből áll. Szemünkre stressz nehezedik, mikor a problémák "lelki szemeink" előtt megjelennek. Mivel a szem az agy szerves része, nagyon erős választ ad gondolatainkra és érzelmeinkre. Amikor egy személy erős negatív érzelmeket él át - legyen az félelem, düh, idegesség, vagy gyász - , akkor a látás szinte azonnal romlik még azoknál is, akik egyébként jól látnak. Ha a jelenség többször ismétlődik, akkor az eredmény állandó lehet.

A látáshoz három komponens kell: a szem, az agy és az értelem. A szem fényérzékeny sejtjei fényinformációkat fognak fel a környezetből (érzékelés). Az agy képes a temérdek vizuális adatot feldolgozni (szelekció). Tehát irányítja a szemet, hogy bizonyos adatokat kiválasszon és azokra figyeljen. Az észlelés az agynak az a képessége, amikor a kiválasztott vizuális adatokat felismeri és értelmezi. Látásunk fejlesztéséhez fel kell ismernünk, hogy a látás a szem és az agy komplex kölcsönhatásának eredménye, valamint meg kell változtatnunk a látásunkkal kapcsolatban kialakult gondolkodásmódunkat ugyanúgy, mint a kialakult helytelen nézési szokásainkat.

A szem a testünk különleges része. Olyan szövetekből áll, amelyek azonosak az agy szöveteivel, és sok funkciójában nagyon közeli kapcsolatban áll az aggyal. De kapcsolatban van a test többi részével is az ereken, az idegeken és az izmokon keresztül. Hatással van a test többi részére és azok is hatással vannak rá. A látásproblémákat gyakran bizonyos izomfeszültségek vagy gyengeségek speciális sémái kísérik. Egy rövidlátó ember például feszültséget hordoz a homlokán, az állkapcsában, a nyakán, a vállában, a felsőtestén, a háta közepén és az alsólábszárában is. A felsorolt területek ellazítása gyakran azonnali látásjavulást eredményez. A látásgyakorlatoknak a masszírozással és testlazító gyakorlatokkal való kombinációja sokkal hatékonyabb, mintha csupán a látásgyakorlatokat végeznénk. Jó, ha azokkal az izmokkal kezdjük, melyek a legközelebb vannak a szemhez és a látást közvetlenül befolyásolják. Ezek az arcizmok. Az egész arc masszírozása befolyásolja a szem körüli vérkeringést.