Emily Lierman: Történetek a klinikáról

A háború alatt sok hölgy jött a klinikára. Sokan közülük abban a gyárban dolgoztak, ahol az amerikai zászlót készítették. Néhányuknak a tű befűzésével volt problémája, mások kettős látásról panaszkodtak. Szemüveget kértek, természetesen, de nagyon örültek, amikor megtanulták, hogyan gyógyulhatnak meg és hogyan láthatnak szemüveg nélkül.

Volt egy 50 éves nő, akinek nagy probléma volt a tű befűzése. A távoli látása gyorsan javult tenyerezéssel és a Snellen kártya betűinek felvillantásával. Azután javasoltam, hogy gyakoroljon az apró betűkkel 15 cm távolságból. Nem látta a betűket, de mondtam neki, hogy felváltva pihentesse a szemét úgy, hogy becsukja néhány percre aztán nézzen a betűkre pár másodpercre. Azonnali eredményei származtak ebből a gyakorlatból.

Hamarosan probléma nélkül befűzte a tűbe a cérnát.

Egy másik 48 éves hölgy azt mondta nekem, hogy amikor először jött a klinikára, azt hitte, rossz helyen jár. Egy tucat ember eltakarta szemét tenyerével, azt gondolta, hogy ez egy imádkozós csoporttalálkozó.

Nekem csak egy szemüvegre van szükségem, azért jöttem ide – mondta, de hamar bebizonyítottam neki, hogy nincs szüksége szemüvegre.

Csukott és nyitott szem váltakozásával 15/40-ről 15/20-ra javult a látása. Aztán adtam neki apró betűs szöveget, de homályosnak találta. Mondtam, hogy tenyerezzen és képzelje el, hogy varrja a csillagokat a zászlóra. Amikor kinyitotta a szemét, rosszabb lett a látása. A csillagokra gondolással nőtt a feszültség benne és rosszabbá tette a látását. Ez bizonyította neki, hogy a problémája a feszültség következtében van és hogy minden, amire szüksége van, az az, hogy megszabaduljon a feszültségtől. Megkértem, hogy képzeljen el a közeli pontnál olyan tárgyakat, amelyek kellemesebb érzésekkel töltik el. Azonnal elolvasta az apró betűt és a látása távolra is javult. 4-szer jött a klinikára, utána a látása távolra és közelre is majdnem tökéletessé vált. Elég könnyen befűzte a cérnát a tűbe és szemüveg nélkül dolgozott.

Egy 74 éves nő minden nap egy árvaházban dolgozik, ahol megvarrja a gyerekek ruháit és más dolgokat. Panaszkodott, hogy nem jó a szemüvege. Adtam neki egy kártyát, amelynek egyik oldalán nagyobb betűk, másik oldalán apró betűk voltak.

Megkértem, hogy olvassa el a nagyobb betűket. Ez először nem ment. Mondtam, csukja be a szemét, számoljon el 10-ig, aztán nyissa ki és nézzen a kártyára, közben számoljon 2-ig, és ezt ismételje. Néhány perc múlva látta a kártyán a nevet és a telefonszámot, majd megismételtük ezt az eljárást az apró betűkre is. Kis idő múlva látott néhány betűt. Néhány hónap múlva nem okozott nehézséget a varrás és a ruhákon a gombok varrása sem szemüveg nélkül, pedig sok volt belőle.