A tenyerezésnél becsukott szemeinket letakarjuk tenyérrel. A szemeltakarásnak az a célja, hogy pihenést biztosítson a szemnek és a tudatnak. Csukott és eltakart szemmel nem láthatunk semmit. Amikor helyesen csináljuk, csak feketét látunk. Sokan viszont különböző színű fényeket-piros, zöld, kék és fehér, vagy formákat vélnek látni. Néhányan olyan élénknek képzelik ezeket, hogy nagyon nehéz meggyőzni őket, hogy ezeket nem látják, csak képzelik. Amikor a páciens sikeresen végzi a tenyerezést, tökéletesen ellazul, és tökéletes a feketeség. Kevesen tudják elérni ezt a szintet, ill. csak a már/még jó szeműeknél jöhet be a tökéletes fekete.

A tenyerezés csak akkor pihentető, ha az erőltetés vagy a feszültség legkisebb formája sem áll fenn. Amikor elérjük, tulajdonképpen nem történik semmi. Nem árt tudni, hogy a szemeltakarást is lehet jól, vagy rosszul csinálni.

Bizonyítható, hogy akinek hibás a látása, tudatosan vagy önkéntelen stresszt okoz, amikor ránéz valamire. A szemeltakarással csak úgy tudunk ellazulni, ha nem akarunk látni semmit. Néhányan tisztában vannak azzal, hogy szemeltakarás alatt nem kell semmit látni, de mások erőltetik, hogy lássanak valamit, bár tudják, hogy nem kellene. Ezen esetekben nyilvánvaló, hogy nincs meg a szükséges mentális kontroll és úgy végeznek valamit, hogy nincs ott a tudatuk. Néhányan hagyják, hogy a gondolatok szabadon cikázzanak ilyenkor. Egyesek sikeresebben tenyereznek, mint mások.

Egyik páciensem felfedezett egy nagyon egyszerű és hatékony módszert a tenyerezés érzékeltetésére. Egy barátját kezelte, akinél korábban nem annyira működött a tenyerezés. Mesélt neki egy kitalált történetet egy fekete hangyáról. A fekete hangya kibújt a földből, felmászott egy gyönyörű rózsa szárára. Hosszadalmas volt az út, de folytatta. Felmászott az első elágazásig, aztán a másodikig. Minden levelet végigmászott, míg végül megtalálta a virágot. Keresztül verekedte magát a virágszirmokon, míg nem talált egy mélyedést a rózsa közepén, ott egy fehér tasakot, ami telis teli volt mézzel. A beteg elképzelte a hangyát, ahogy hordja ki a mézet, visszamászik a virág tetejére, aztán onnan le a földre. Végül találkozott egy másik hangyával, akivel kicsit elbeszélgetett kézzel-lábbal magyarázva. Aztán a másik hangya is végig mászta ugyanazt a nehéz utat.

A páciens nagyon figyelmesen hallgatta a mesét tenyerezés alatt, ami 15 percig vagy fél óráig is eltartott . Végül képes volt érzékelni a fekete színt és amikor levette a kezeit és kinyitotta a szemét, szokatlanul élesen látott. Tenyerezés előtt nem látta a betűket, lévén majdnem teljesen vak. Tenyerezés és a hangyás történet elképzelése alapján képes volt elolvasni néhány betűt a Snellen táblán.

A hangyás sztori az egymást követő mentális képekkel azt sugallja, hogy más történetek is megfelelnek az ilyen célokra. Vannak, akik hagyják, hogy a gondolataik szárnyaljanak tenyerezés közben. A tudatunk számára természetesnek hat, hogy a dolgok beugorjanak szabadon, hogy a gondolatok peregjenek mindenféle akarás, erőlködés nélkül. Elég egy kis ügyesség, és máris szárnyalnak a képek mindenféle megerőltetés nélkül vagy anélkül, hogy megpróbálnánk ilyenkor látni azokat. Amikor ébren vagyunk, teljesen normális, hogy sok mindenre gondolunk, és erőfeszítés nélkül, lazán foglalkozunk gondolatainkkal.

Egy tanárnő, akinek fájt a szeme és komoly fejfájása volt, majdnem azonnal enyhülést tapasztalt, amikor elképzelte, hogy egy csónakban ringatózik. Élvezte a csordogálást a folyón, miközben azt gondolta, hogy a háttérben sok hó és jég van. Aztán, a változatosság kedvéért trópusi folyóra gondolt trópusi növényzettel, madarakkal, állatokkal. Elképzelt egy fogságba esett madarat, amint gyönyörködött pompás tollazatában. Krokodilok következtek, majmok játéka a fákon. Sokáig gondolt rájuk. A tenyerezés alatti utazása annyira lekötötte képzeletét, hogy egészen elfelejtette a szeme problémáját, a fejfájását. Amikor eszébe jutott, akkor vette csak észre, hogy tökéletes feketét lát, ami azt is jelenti, hogy semmit sem lát a becsukott, letakart szemei mögött.

Egy páciens, akinek nagyon nehéz volt helyesen végezni tenyerezést, nagyon zavarta, hogy színes fényeket lát. Amikor akarta, hogy megszabaduljon ezektől a fényektől, csak még rosszabb lett, ahelyett, hogy enyhült volna.

Azt javasoltam a hölgynek, hogy gondoljon egy kellemes európai utazására. Azt mondta, hogy állandóan tengeri beteg volt az átkelésnél és egyáltalán nem tudta élvezni az utazást. Az egyetlen dolog, amire kellemetlenség nélkül emlékezni tudott, az volt, hogy sétál az erdőben és kitalálja a madarak nevét a hangjuk alapján. Érdekelte a botanika, tudta a legtöbb vadvirág nevét is.

Néhányan tenyerezés közben arra gondolnak, ahogy a fák ágai vagy a magas fű mozog a szélben. Egy patak hömpölygő vizére emlékezni is nagyon jó úgy, hogy ne keletkezzen erőfeszítés. Pihentető, élvezetes tud lenni egy vizuális séta a tengerparton, amikor elképzeljük, hogy a hullámok jönnek-mennek. Amikor gyorsvonaton utazunk, és kinézünk az ablakon, megfigyelhetjük, hogy minden mozog, ami általában megnyugtatja a szemet és az értelemet. Ha autóval utazunk, a vezető erőltetés nélkül látja az utat az autó felé mozogni, míg, az utas, akit érdekel a táj, ezért meg akarja figyelni, megpróbálja tudatosan vagy nem tudatosan megállítani a mozgást.

Ha valaki azon van, hogy mozdulatlanul lássa a tárgyakat, megfájdul a feje, a szeme vagy egyéb kellemetlen érzete lesz. A tenyerezés pihentet és akkor hatékony, amikor a mozgó tárgyakra tökéletesen tudunk emlékezni, vagy amikor az álló tárgyakat is mozogni látjuk. Miközben szemeltakarást végzünk és elképzeljük az álló tárgyak látszólagos mozgását, vagy az autóban ülünk gondolatban az előbb leírtak szerint mindenki elérheti a leghatékonyabb szükséges relaxációt.

Az aura elképzelése-a betűk, a világos háttérrel találkozó tárgyak körüli vékony világos "sugárzás"- tenyerezés közben, vagy nyitott szemmel szintén megnyugtató hatással van az emberre. A kettő váltott alkalmazás maga is relaxáló hatású mind a szemnek, mind a képzeletnek és a tenyerezési technika is fejlődik a relaxáló hatással együtt.

Ha felváltva csak pillanatokra nézünk ki a szemeltakarásból, aztán kicsit hosszabb időre, az is javítja a mind a szemeltakarás hatékonyságát, mind a látást.

W. H. Bates: Better Eyesight, (Jobb Látás Magazin) 1924. decemberi számából