Emily Lierman: Történetek a klinikáról

Abszolút zöld hályog

Az abszolút zöld hályog esetén nincs fényérzékelés, és gyógyíthatatlannak tartják. Kísérheti fájdalom és a korábbi esetekben gyógyszeres kezelést alkalmaztak, vagy a szemgolyót eltávolították. Tudomásom szerint, nincs olyan abszolút zöld hályogos eset feljegyezve, amelyben a látás bármilyen mértékben helyreállt volna, bármilyen eljárással, kivéve a következőt:

A páciens egy 79 éves hölgy volt. Első ránézésre úgy tűnt, hogy finom, úri természetű.

Amikor Dr. Bates megvizsgálta a szemét, megállapította, hogy mindkét szemén zöld hályog van és a jobb szeme vak, fényérzékelés sincs. Bal szemének látása 10/70. Bates megkért, hogy segítsek a hölgynek, amit csak tudok, hogy megszüntessük a fájdalmát. Leült egy székre, könyökét az asztalra helyezte, és megmutattam neki, hogyan tenyerezzen, amit nagyon szívesen csinált. Néhány perc múlva a fájdalom megszűnt és a szemgolyók lágyabbak lettek. Mondtam neki, hogy leveheti a kezét a szeméről, de ő még mindig csukva tartotta szemeit. Gondolom azért, mert nem mondtam neki, hogy kinyithatja, de mikor mondtam neki, akkor megkérdezte:

Biztos, hogy a fájdalom nem tér vissza, ha kinyitom a szemeim? Sok napon és éjszakán keresztül szenvedtem olyan állandó fájdalomtól, hogy nem tudtam aludni. Most ennek a fájdalomnak az enyhülését érzem és azt, hogy valójában csukva szeretném tartani a szemem.

Nem gondolom, hogy a fájdalom visszatérne – mondtam – és ha mégis, akkor tud újra tenyerezni.

Kb. 60 cm-re a szemei előtt tartottam a tesztkártyát, és mondtam, hogy takarja el a bal szemét, és nézzen a kártyára a jobb szemével. Azon a napon volt néhány orvos látogatónk, akiknek Dr. Bates mesélt erről az esetről. Ezek az orvosok is megvizsgálták a hölgy szemét és teljesen helyesnek találták a diagnózist. Mindannyian ott voltak, amikor megkértem a pácienst, hogy nézzen a kártyára, és mindenki izgatott lett, amikor a hölgy azt állította, hogy látja a kártya tetején lévő nagy betűt.

Oh, Doktor Úr – mondtam – a hölgy látja.

Igen, látom, valóban látom! – tette hozzá a páciens, és alig hitt a szemének.

Sokáig a szemorvosok azt hitték, hogy a vaksággal járó zöld hályog se nem javítható, se nem gyógyítható. Ki kell emelni, hogy ez a páciens jó bizonyítékot szolgáltatott arra, hogy a vaksággal járó zöld hályog nem reménytelen és hogy lehet javítani vagy meggyógyítani.

Mondtam a hölgynek, hogy tartsa csukva a szemeit, amennyit csak lehet, amikor otthon van, és tenyerezzen többször is minden nap. Mondtam neki, hogy soha ne nézzen egy pontra vagy egy tárgyra a másodperc egy töredékénél hosszabb időre, hanem tartsa folyamatosan mozgásban a szemeit. Örömmel és hálával távozott és a fájdalom nem tért vissza.

A legközelebbi alkalommal Dr. Bates kezelte, és a jobb szemének látását 10/200-ra tudta fejleszteni, a bal szemének látását pedig 10/40-re. A 3. alkalommal én kezeltem. Nagyon boldog volt és elmesélte, hogy egy kis bútorozott szobában él és aggódott a vaksága miatt, mert nincs, aki gondoskodjon róla.

De most – tette hozzá – reménykedhetek a problémáim csökkenésében, mert Ön és Dr. Bates olyan sokat tesznek értem. A tenyerezés segít nekem, hogy tudjak éjjel aludni. Órákon keresztül is szívesen csinálom, mert elmúlik tőle az a szörnyű fájdalom.

6 hónapon keresztül rendszeresen jött. Folyamatosan emlékeztettük, hogy használja a képzeletét látása javítására és a fájdalom csökkentésére. A legtöbb páciens összezavarodik, ha megkérem erre, de ez a kedves idős hölgy kicsit sem találta nehéznek a feladatot. Mondtam neki, hogy tenyerezzen, aztán képzelje el egy virágbolt ablakát tele virágokkal. Aztán mondtam neki, hogy képzelje el, hogy belépett a boltba és megfigyeli a virágokat, és felhívtam a figyelmét a piros és a fehér rózsára, a szegfűre, az ibolyára és más virágokra. Aztán megkértem, hogy képzeljen el egy zöld mezőt, ahol margaréták nőnek és mondta: Igen, és el tudom képzelni azt is, hogy szedem a margarétát.

Aztán mondtam neki, hogy vegye le a kezét a szemeiről. El voltam ragadtatva, amikor látta a T betűt 3 m-ről a 3. sorban. A páciens hangosan nevetett és sírt. „Nem hiszem el.”

A hölgy látása folyamatosan javult, így nem voltam felkészülve rá, hogy egy nap nagyon levert lesz. A probléma az volt, hogy volt egy látogatója, aki beszélt hozzá 2 hosszú órán keresztül, és ez annyira az idegeire ment, hogy a fájdalom visszatért, és a látása romlott. Elképzeltem, hogy milyen lehet hallgatni 2 órán keresztül a pletyka szünet nélküli áradatát és a látásom azonnal rosszabb lett. Mondtam neki, hogy ez egy veszélyes dolog, hogyha hagyja magát ilyen módon kínozni és mondtam, ha a barátai ragaszkodnak a vele való beszélgetéshez ilyen hosszú ideig, akkor tartsa csukva a szemét, amennyit csak lehet. Másképp a feszültség miatt megvakulhat.

Egy ideig ment ez a dolog. Aztán elutaztam szabadságra, és amíg távol voltam, üzenetet kaptam, hogy a hölgynek rosszabb lett az állapota. Azonnal visszajöttem a városba és mivel nem tudott eljönni a klinikára, meglátogattam.

Ó nővér – mondta, amint meglátott – a jobb szemem úgy fáj, hogy semmire se tudok gondolni, csak a halálra.

Arcára kiült a fájdalom. Kezdtem mesélni neki arról a napról, amikor nem szenvedett és elmúlt a fájdalma a margarétákra való emlékezéstől. Elkezdett tenyerezni anélkül, hogy mondtam volna neki, és elképzelte a margarétát, ahogy hullámzik a szélben. Megkértem, hogy képzelje el, hogy a teste ringatózik a virággal. Megtette ezt és pár perc múlva a fájdalom elmúlt és mosolygott.

Nem meglepő – jegyezte meg – csak elfelejtettem használni a képzeletemet.

Azt mondta, hogy csodát műveltem vele, de elmagyaráztam, hogy amikor használja a képzeletét, akkor elegendő ideig kell relaxálnia, hogy csökkenjen a feszültség a szemeiben és a fájdalom megszűnjön.

Gyakran hallani ilyen megjegyzést: „Ez a személy beteggé tesz” vagy „Ez a személy idegessé tesz”, de a zöld hályogos páciensnél maradva, rájöttem, hogy ezek a megfigyelések szó szerint igazak. A hölgy szobája falán fényképek voltak a gyerekeiről és a családjáról. Büszkén mesélt róluk, de amikor egy férfi és egy nő fotójához értünk, a hangja megváltozott.

Ő a lányom – mondta a nőről, és láttam, hogy nagyon kedves neki, de amikor a férfire mutatott, mondta, hogy „Nem tudom elviselni őt. Idegessé és beteggé tesz engem, mert nem jó ember.”

Azonnal kezdett megfeszülni és kellett egy kis tenyerezést csinálnia, hogy csökkenjen a fájdalom. Nyilvánvalóan fontos, hogy ha el akarjuk kerülni a szemfeszültséget, akkor távol kellene tartani magunktól azokat az embereket, akiket nem kedvelünk és lehetőleg minél kevesebbet gondolni rájuk.

Ismét el tudott jönni a hölgy a klinikára és a jobb szemének látása 10/20-ra javult, a bal szeme látása pedig 10/10-re 5 hónap alatt. Sose említettem a fájdalmat neki és ő se beszélt többet róla. Amikor a lánya hívott egy nap, hogy elmondja, hogy az édesanyja vidékre költözik, éreztem, hogy ez valami értékes, amit véghezvittünk.