Írta: Vén Péter

A 83 éves Erzsike esetének leírása jobbára hasonló, de makuladegeneráció miatt az operált szemén nem annyira segített a szürkehályog-műtét. Első alkalommal mindig elmondom tanítványaimnak – elsősorban tanítványoknak és nem betegeknek hívom őket –, hogy a gyakorlatok hatása egyelőre csak ideiglenes lehet. Az első időkben néhány pillanatra, percre tisztul a látás, utána visszaáll az eredeti rossz állapot. Ha valaki nem gyakorol otthon szorgalmasan, akkor semmilyen tartós eredményre nem számíthat.

Nem olvasgatni, hanem gyakorolni kell!

Sajnos, mire Erzsike hazaért, a lényeget elfelejtette, és csak olvasgatta a kapott teszttáblákat. Mindez a második találkozásunkkor derült ki, így sajnos eredmény sem lehetett. Sokszor megesik, hogy az emberek önkéntelenül „logikát” akarnak belevinni a gyakorlatokba, ha nem értik, mit is kell tenni. A rossz beidegződésekkel, a klisészerű gondolkodással van a baj, ez az oka annak, hogy a sok dilettáns látástréning-könyv, semmilyen eredményt sem hoz.

A látástrénerek tehát a hagyományos logikával van legtöbb baja. Erzsike szerencsére nem jött rá, hogy rosszul csinálja, és arra sem, hogy újra elkezdtük az egészet. Mivel az operáció nem volt eredményes, nem szeretné a másik szemét is műtetni. Ráadásul az orvosi beavatkozás után ködszerű fátyol jött a látására, időnként pedig villanásfélék jelentkeztek, és ez teljesen elkeseríti.

A második találkozásunk véletlenül a lakásán, Nagytétényben volt. Azt hiszem, sikerült rávezetni, hogy nem olvasgatni kell, hanem azt képzelni (!), hogy olvasgat. Nem olvasni a betűket, csak ingázni felettük és azt elképzelni, hogy minden homályos betű éles. Arra gondolni csukott vagy eltakart szemmel is, hogy minden, de minden olyan éles, mint álmában. Azt kell tudatosítani nap mint nap, hogy az egész világ tökéletesen tűéles akkor is, ha homályos. Éles a kép az utcán, a templomban, a konyhában. Minden tisztán látszik mosogatás közben, és gyakorlatok alatt is teljesen éles a betű. Az ő esetében az ilyen fantáziagyakorlatok terén nem nagyon vagyok bizakodó, de akkor harmadszorra, negyedszerre is javítgatni fogok a mentális technikáján.

Dülöngélés: élesedik a kép

Aztán ingázási feladatokat modelleztünk. A konyhaszéken ülve, dülöngélő felsőtesttel kellett pásztáznia az ajtó közepén lévő teszttáblával. Vigyázva, hogy ne akarja olvasni, túl kellett vinni tekintetét a táblán, és a visszafelé dőlésnél a tábla előtt kb. 15 cm-re volt a lendület holtpontja. A gyakorlatban tehát az ajtó fehérségét is belevettük – jó 15 centikkel.

Először csak arra kellett ráéreznie, hogy a tábla ide-oda siklik, a dőléssel ellenkező irányban. Ez hamar tudatosult benne, és behunyt szemmel is meg tudta csinálni. Minden egyes szemkinyitásnál sokkal élesebb volt a tábla egésze. Egyre kisebb lengések következtek, egyre közelebb a tábla széleihez, miközben csak a csúszkálására kellett gondolni. Ezután a nagyobb betűsorok következtek, már a teszten belül, és így mentünk lefelé, mindenféle olvasás nélkül. Az ingázás volt a lényeg, nem az olvasás.

A tábla jó nagybetűs volt, és Erzsi néni elég közel ült. Később pihentette a szemeit, úgy, hogy felkönyökölt az asztalra, és eltakarta a szemét. Arra gondolt, hogy unokáit hintáztatja, majd arra, hogy egy teniszlabda ring a nagytétényi Duna habjain.

Az öngyógyítás nem tabletta

Tíz perc elteltével megismételtük a ringási feladatot, de most az asztalra tett két egyforma látásteszt között. Indításkor Erzsi néni körülbelül két sort tudott elolvasni az asztali táblákon, majd 10-15 percig ismét a sikló mozgással volt elfoglalva. Inkább behunyt, mint nyitott szemmel kellett elképzelni a feladatot, hol a fehér sorközökre és betűközökre gondolva, hol a betűkre. Olyan kis trükköket is beiktattam, hogy időnként gondolja azt: a táblázattal együtt ring az asztal, a padló, sőt az egész konyha is. Ezt simán megoldotta.

Ekkor észrevettem, hogy besüt a nap. Ringatózott vagy tíz percet a napon behunyt szemmel, és élvezte az ablakon keresztül, hogy gondolatban elképzeli a nyarat, a friss levegőt... Kétórás tréning után Erzsike el tudta olvasni a közeli és a távoli táblákat, és a köd is felszállt szeme elől (ideiglenesen).

Remélem, ezekkel a meglepő történetekkel sikerült egy kevés jó hangulatot lopni a napjukba. Kívánom, hogy látásjavító útjukon ne legyen hosszú, és ne legyen sok visszaesés. Mihamarabb legyen természetes, hogy minden csoda 3 napig tart, és az öngyógyítás nem tabletta, hanem általában hosszabb és rögös út, csakúgy, mint maga az élet. Aki az életében derekasan helytáll, akkor ezzel is jól ellesznek...